"Budapest, Erzsébet híd"
SZALÓKY SÁNDOR NEMESSZALÓK, 1921 - 1978, CSOBÁNKA
Festő, textiltervező. 1944-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, mestere Kacziány Aladár volt. 1941-től állít ki itthon és külföldön (Svédország, Norvégia, Libanon, Jugoszlávia). Jelentős kiállítása 1965-ben a Fényes Adolf Teremben volt. Legfontosabb műfaja az akvarell, utcaképei falusi jelenetei jelentősek. Munkásságáért 1975-ben Munkácsy-díjat kapott. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és Székesfehérváron találhatóak.
50 cm. x 36 cm.
Festő, textiltervező. 1944-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, mestere Kacziány Aladár volt. 1941-től állít ki itthon és külföldön (Svédország, Norvégia, Libanon, Jugoszlávia). Jelentős kiállítása 1965-ben a Fényes Adolf Teremben volt. Legfontosabb műfaja az akvarell, utcaképei falusi jelenetei jelentősek. Munkásságáért 1975-ben Munkácsy-díjat kapott. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és Székesfehérváron találhatóak.
50 cm. x 36 cm.
GULYÁS LÁSZLÓ BUDAPEST, 1960 -
Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán végzett.
Gacs Gábor és Szalai Zoltán voltak a mesterei. Díjak: a kalocsai grafikai tárlat 1. díja, plakátpályázat
2. díj. 1979-től szerepel egyéni és csoportos tárlatokon. 1987-95 között rendszeres
résztvevője a vásárhelyi Őszi Tárlatoknak.Csárdajelenet
Olaj
40 cm. x 30 cm.
Gacs Gábor és Szalai Zoltán voltak a mesterei. Díjak: a kalocsai grafikai tárlat 1. díja, plakátpályázat
2. díj. 1979-től szerepel egyéni és csoportos tárlatokon. 1987-95 között rendszeres
résztvevője a vásárhelyi Őszi Tárlatoknak.
Csárdajelenet
Olaj
40 cm. x 30 cm.
Festő, grafikus. Művészeti tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte, első mestere Bordy András volt, de Kós Károly is segítette a pályakezdésben. 1946-ban került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi István tanítványa volt. 1951-től közel tíz éven keresztül foglalkozott könyvillusztrációkkal. Közben kialakított egy sajátos, hidegtűvel készült rézkarc technikát, amivel első sikeres grafikai munkáit készítette. A 60-as években egyre többet foglalkozott festészettel. 1970-től Torontóban, majd Los Angelesben dolgozott. Miután hazatért a Hollóházi Porcelángyár Stúdiójában kezdett dolgozni. A hazaiak mellett szinte az egész világon voltak kiállításai Európától (Berlin, Bécs, Párizs) Észak- és Dél Amerikáig (Torontó, New York, Mexikóváros), a Közel-Keleten és Japánban is. 1963-ban részt vett a Velencei Biennálén. Munkásságát külföldön is elismerték. 1964-ben egyik könyvillusztrációja bekerült Londonban a 20. század legszebb harminc könyve közé. Itthon Munkácsy-díjat (1965) és a Magyar Köztársaság Érdemérem Tisztikeresztjét (1992) kapta.
8 cm. x 8 cm.
Festő, grafikus. Művészeti tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte, első mestere Bordy András volt, de Kós Károly is segítette a pályakezdésben. 1946-ban került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi István tanítványa volt. 1951-től közel tíz éven keresztül foglalkozott könyvillusztrációkkal. Közben kialakított egy sajátos, hidegtűvel készült rézkarc technikát, amivel első sikeres grafikai munkáit készítette. A 60-as években egyre többet foglalkozott festészettel. 1970-től Torontóban, majd Los Angelesben dolgozott. Miután hazatért a Hollóházi Porcelángyár Stúdiójában kezdett dolgozni. A hazaiak mellett szinte az egész világon voltak kiállításai Európától (Berlin, Bécs, Párizs) Észak- és Dél Amerikáig (Torontó, New York, Mexikóváros), a Közel-Keleten és Japánban is. 1963-ban részt vett a Velencei Biennálén. Munkásságát külföldön is elismerték. 1964-ben egyik könyvillusztrációja bekerült Londonban a 20. század legszebb harminc könyve közé. Itthon Munkácsy-díjat (1965) és a Magyar Köztársaság Érdemérem Tisztikeresztjét (1992) kapta.
8 cm. x 8 cm.
BARCSAY JENŐ 1900 - 1988
1924-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Vaszary János és Rudnay Gyula növendékeként. 1926-27-ben Párizsban, 1929-30-ban Rómában dolgozott ösztöndíjasként. Első gyűjteményes kiállítását 1922-ben rendezte az Ernst Múzeumban. 1945-től 1974-ig főiskolai tanár. Pedagógiai munkásságának tanulságait foglalta össze több idegen nyelven is megjelenő "Művészeti anatómia" és "Ember és drapéria" című könyveiben. 1925-től kiállító művész. Munkáit az Ernst Múzeum az Ernst Múzeumban, a Tamás Galériában, a Nemzeti Szalonban mutatta be, és 1929-ben, majd 1964-ben szerepelt a Velencei Biennálén. 1929-től nyarait Szentendrén töltötte, ahol az ódon hangulatú kisváros főleg barokk kori építészeti emlékeivel, szelíd hajlatú dombjaival festészetének egyik kiapadhatatlan ihlető forrása lett. Kezdetben monumentális hatású figurális képeket, később, főleg Szentendre ihletésére, a konstrukciót erősen hangsúlyozó tájképeket, majd geometrikus absztrakt kompozíciókat festett. Hosszú pályája során kialakított jellegzetes stílusát a szigorú szerkezet és a mély tüzű kolorit nagyszerű egysége határozta meg. Következetes művészi útja, nagy hatású tanári munkássága Barcsay Jenőt a magyar művészet kiemelkedő alakjává avatja.
Kúnsági paraszt fej
15 cm. x 11 cm.
BORSOS MIKLÓS NAGYSZEBEN, 1906 - 1990, BUDAPEST
Szobrász, festő, grafikus. A gimnáziumi évek alatt kezdett autodidakta módon művészettel foglalkozni. Miután nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, Firenzében ment, ahol rajzokat készített. Rövid időre hazatért, egy ideig anatómiát tanult a főiskolán, majd újra Olaszországba és Franciaországba ment. Ebben az időben több száz rajzot készített. Első kiállítása 1931-ben a Frankel Szalonban volt, majd a Nemzeti Szalonban volt tárlata. 1941-ben a Tamás Galériában már szobrait állította ki. Tagja volt a KUT-nak (Képzőművészek Új társasága). 1933-tól Győrben élt, majd 1945-ben a fővárosba költözött. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte, az ottani környezet komoly hatással volt művészetére. 1946-tól 1960-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított. Az 1960-as években számos rangos irodalmi műhöz készített illusztrációkat, melyekből nyolcvanadik születésnapja alkalmából kiállítást is rendeztek. 1964-ben a Dürer Teremben mutatták be grafikáit, részt vett 1966-ban a Velencei Biennálén, és 1976-ban életmű kiállítása volt a Nemzeti Galériában. Munkásságáért Munkácsy-díjat, Kossuth-díjat, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetést kapott.
29 cm. 24 cm.
Szobrász, festő, grafikus. A gimnáziumi évek alatt kezdett autodidakta módon művészettel foglalkozni. Miután nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, Firenzében ment, ahol rajzokat készített. Rövid időre hazatért, egy ideig anatómiát tanult a főiskolán, majd újra Olaszországba és Franciaországba ment. Ebben az időben több száz rajzot készített. Első kiállítása 1931-ben a Frankel Szalonban volt, majd a Nemzeti Szalonban volt tárlata. 1941-ben a Tamás Galériában már szobrait állította ki. Tagja volt a KUT-nak (Képzőművészek Új társasága). 1933-tól Győrben élt, majd 1945-ben a fővárosba költözött. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte, az ottani környezet komoly hatással volt művészetére. 1946-tól 1960-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított. Az 1960-as években számos rangos irodalmi műhöz készített illusztrációkat, melyekből nyolcvanadik születésnapja alkalmából kiállítást is rendeztek. 1964-ben a Dürer Teremben mutatták be grafikáit, részt vett 1966-ban a Velencei Biennálén, és 1976-ban életmű kiállítása volt a Nemzeti Galériában. Munkásságáért Munkácsy-díjat, Kossuth-díjat, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetést kapott.
29 cm. 24 cm.
TÚRY MÁRIA SZEGED, 1930 - 1992, BUDAPEST
KÁDÁR GYÖRGYNÉ
Festő, grafikus, iparművész. 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi István és Domanovszky Endre tanítványaként. Európa több országában, Egyiptomban és az Egyesült Államokban tett tanulmányutat. 1953-tól vett részt egyéni (Fényes Adolf Terem, Hódmezővásárhely) és csoportos (Műcsarnok) kiállításokon. Műveivel külföldön is szerepelt a párizsi, velencei és nürnbergi biennálékon. Munkásságát több kitüntetéssel is jutalmazták: volt Derkovits-ösztöndíjas, kapott Érdemes Művész címet, kétszer Munkácsy-díjat és külföldön is elismerték. 1953-tól két évig tanított az Iparművészeti Főiskolán.
Virágok
30 cm. x 24 cm.
KÁDÁR GYÖRGYNÉ
Festő, grafikus, iparművész. 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi István és Domanovszky Endre tanítványaként. Európa több országában, Egyiptomban és az Egyesült Államokban tett tanulmányutat. 1953-tól vett részt egyéni (Fényes Adolf Terem, Hódmezővásárhely) és csoportos (Műcsarnok) kiállításokon. Műveivel külföldön is szerepelt a párizsi, velencei és nürnbergi biennálékon. Munkásságát több kitüntetéssel is jutalmazták: volt Derkovits-ösztöndíjas, kapott Érdemes Művész címet, kétszer Munkácsy-díjat és külföldön is elismerték. 1953-tól két évig tanított az Iparművészeti Főiskolán.
Virágok
30 cm. x 24 cm.
Eigel István (Újpest, 1922. november 23. - Budapest, 2000. július 25.) Festő, iparművész, író.
1941-1946 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Bernáth Aurél a mestere. 1958-1961: Derkovits ösztöndíj; 1967, 1972: Munkácsy-díj; 1976: érdemes művész; 1976, 1977: Nívódíj; 1983: Operaház gobelin-pályázat I. díja; 1985: Kassai Nemzetközi Festészeti Biennálé díja; 1985, 1987: Szegedi Biennálé díja; Magyar Művészeti Akadémia tagja; 1994: a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. 1951-1954 között rajztanár, majd képszerkesztő. 1961-1963-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1963-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. 1945-ben a tápiószelei művésztelepen, 1959-ben a nagymarosi alkotóházban dolgozott. 1960-tól műterme van a Százados úton feleségével, Tassy Klárával. A Pedagógus Képzőművészeti Stúdió alapítótagja, a Berzsenyi Társaság alelnöke. A 60-as évek elejétől tanulmányozhatta a svájci és francia kiállításokat, s azok tanulságait megismertette kortársaival. Ezzel fontos közvetítő szerepet játszott. Konstruktív irányban indult festészete, de kamatoztatta a szürrealizmus stílusjegyeit is. Gyakran mutat be művein abszurd, irracionális helyzeteket. Több műve kép a képben; remekművek részleteit mai figurákkal vesz körül. Más képek klasszikus művek parafrázisai (Majális). A 70-es években eljutott az absztrakcióig, de – ragaszkodván a tematikához – visszatért a figurativitáshoz. Muráliái (secco, panno, üveg, mozaik, intarzia) a rendeltetésnek megfelelően hol figurálisak, hol stilizáltak. Festés mellett verset és prózát ír: A túlsó partról, A madárház, kisregény, Budapest, 1993; Amerikai napló, Budapest, 1994; Amíg ez lehetséges, Budapest, 1994. Tanulmányai a Lyukasórában, az Új Időkben láttak napvilágot. A Duna TV-nek képzőművészeti sorozatot szerkesztett.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1951 • Műterem kiállítás, 1947, 1957 • Fényes Adolf Terem [Tassy Klárával], 1966 • Ernst Múzeum, Budapest (kat.) [Tassy Klárával] • G. Parnasszus, Athén, 1971 • Erkel Ferenc Múzeum [Tassy Klárával], Gyula, 1974 • Menton, 1977 • Blaskovich-kastély [Tassy Klárával], Tápiószele
1981 • Műcsarnok, Budapest (kat.) [Tassy Klárával] • Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, 1986 • Mészöly Géza Galéria [Tassy Klárával], Székesfehérvár
1983, 1991 • Csók Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
1955 • Fiatal képzőművészek és iparművészek kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1958 • Magyar művészeti kiállítás, Salon Populiste, Párizs • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület I. kiállítása, Budapest
1959 • Nemzetközi kiállítás, Moszkva
1960 • XXIX. Velencei Biennálé, Velence
1965 • Százados úti művésztelep, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest, 1958-tól • 8., 9. és 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1968 • Kortárs magyar művészet, Museum Folkwang, Essen, Künstlerhaus, Graz
1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
1972 • Konstruktív törekvések a magyar festészetben, Bukarest • Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely • Magyar Hét, Bordeaux
1972, 1976 • IV. és V. Miskolci Országos kiállítás • Országos Nyári Tárlat, Debrecen
1975 • Jubileumi Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1978 • Alföldi festők, Szeged
1985 • Magyar gobelin, 1945-1985, Műcsarnok, Budapest • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest
1995 • Bernáth tanítványok, Vigadó Galéria, Budapest
"Lovasok"
42 cm. x 32 cm.
Tassy Klára gobelinművész alkotásai
TASSY KLÁRA BÉKÉS, 1922
EIGEL ISTVÁNNÉ, EIGELNÉ TASSY KLÁRA
1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Rudnay Gyula, Bernáth Aurél. 1943-ban a nagybányai, 1945-ben a tápiószelei művésztelepen dolgozott. 1957-ig tanított. 1951-1954 között nyaranta Badacsonyőrsön, Bernáth körében, 1954-ben Vörösberényben, 1956-ban a sárospataki telepen, 1957-től Nagymaroson és Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1960-tól a Százados úti művésztelep tagja férjével, Eigel Istvánnal. Korai festményeire lírai hangvétel, pantheisztikus szemlélet volt jellemző. Későbbi művei: festményei és gobelinjei fő motívuma a természet. A lét- és nemlét kérdései, az élet keletkezése, az ember és világa, a kozmoszkérdései izgatják. Művészete a mondanivaló súlyának megfelelően keményebbé, szikárabbá vált, gazdag szimbólumrendszerrel telítődött.
Egyéni kiállítások
1951 • Műtermi kiállítás, Budapest, 1957 • Fényes Adolf Terem, Budapest [Eigel Istvánnal] (kat.), 1965 • Ernst Múzeum, Budapest [Eigellel]
1970 • Művelődési Központ, Hajdúszoboszló, 1971-1972 • Jantyik Mátyás Múzeum, Békés, Munkácsy Múzeum, Békéscsaba, Erkel Ferenc Múzeum [Eigellel], Gyula
1977 • Dési Huber Terem [Eigellel] • Veszprém (kat.) • Blaskovich Múzeum, Tápiószele, 1980 • Balaton Galéria [Eigellel], Keszthely
1981 • Műcsarnok [Eigellel] (kat.), 1986 • Mészöly G. Terem [Eigellel], Székesfehérvár, 1995 • Balatonfüred, 1998 • Bernáth emlékmúzeum, Ábrahámhegy.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1957 • Fiatal festők, Fényes Adolf Terem, Budapest • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest, 1961, 1965 • I., V. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc
1959-től • 7-9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest, 1966 • XXIII. Velencei Biennálé, Velence
1967-1968 • Magyar gobelinművészet, Koppenhága, Rotenburg, Svedishaus, 1978 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest,
1985 • Magyar Gobelin 1945-1985, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben: Damjanich János Múzeum, Szolnok / Déri Múzeum, Debrecen
Iparművészeti Múzeum, Budapest / M
agyar Nemzeti Galéria, Budapest /Jantyik Mátyás Múzeum, Békés Várpalotai
Várpalotai
Múzeum, Várpalota / Carnoles M., Menton.
"Szárnyalás" gobelin" 1964
